Az állam tartja el őket, mégis állandóan hőbörögnek, nyafognak a rendszer miatt, a szüleik pénzéből élnek, mégis állandóan veszekednek velük. Na meg állandóan a pénzhiány miatt siránkoznak, valahogy a kocsmák mégis "a jövő értelmiségével", az "országot majd felvirágoztató nemzedékével", az egyetemistákkal van tele. Ezek azok a tipikusan megszokott vádak, amelyeket állandóan el kell hallgatnia azoknak a szerencsétleneknek, akik pont 18. és 25. életévük között vannak, és voltak olyan idióták, hogy a felsőoktatás gondtalan világát választották. Mert hát dolgozni ugye nem akart elmenni a büdös kölyke.
A tegnapi nap folyamán ütötte meg fülemet a 4es6oson, ahogy két, becsületes munkában megörgedett hölgy konkrétan olyan fennkölt stílusban oltogatta az egyetemistákat, mintha 0-24-ben fecó Öszöd-best of magyar nyelv remixét hallgatnák, nem pedig a Kossuth Rádiót... Mert ugye mindenki tudja, hogy milyen 2016-ban egyetemistának lenni, természetesen még az is, aki akkor járt utoljára iskolában, mikor 1 forint 20 fillér volt a kenyér. Tisztában van vele, hogy milyen remek érzés 12 órázni 600 forintos órabérért, milyen felemelő minden egyes kiadásnál a tandíj miatt aggódni. De nem is baj, ki ne szeretne egyetem mellett olyan állásajánlatok közül válogatni, mint a hamburger-sütés, pénztárazás, jegyárusítás, termékkóstoltatás, tejgyárban való pakolás, leltározás. 90%-ban a pihenés, no meg az ülés sajnos hiú ábránd marad, de ez nem is baj, hisz az iskolában úgyis egész nap ülnek, ott szerencsére mindig ki tudják pihenni magukat. Nem állítom, hogy minden személy esetében alaptalanok a bejegyzés legelején említett vádak, de én baromira nem látok különbséget azon sztereotípiák, és más berögzült marhaságok között. Persze lehet jönni azzal, hogy már így is túl sok az egyetemista, meg kevés a szakember, de amíg a rendszer (hoppá-hoppá már kezdi is) nem teszi lehetővé, hogy rendes körülmények között lehessen szakmát tanulni - és igen, ezalatt a putris szakmunkásképzők állapotát értem - addig ne lepődjünk meg, hogy inkább egyetemre mennek az emberek.
Ami pedig a szakemberek fontosságát illeti, jó lenne most már eldönteni, hogy kiket szeret a magyar társadalom, mert manapság valahogy így néz ki a dolog:
1. "Nézd már, ott van az a kis díszbuzi, elvégezte a kis büfészakját az egyetemen, aztán olyan nagyra van magával, az arcától alig fér be az ajtón."
2. "Úristen, egy villanyszerelőt akarsz hívni, hát de basszus az még az érettségit is csak harmadszorra tette le...."
Egy szó mint száz, aki dolgozik, azt meg kell becsülni, akár szakmát tanult, akár egyetemen szerzett diplomát. Mert azért nagy részükről elmondható, hogy azért választották azt a felsőoktatási intézményt, mert úgy gondolták, hogy az ott megszerzett tudással fogják tudni a leginkább elősegíteni az ország fejlődését. Vagy mert azon a környéken volt a legtöbb kocsma.
