Az okostelefonok általános elterjedése magával hozta azt is, hogy az erre a platformra tervezett játékok már nem csak kimondottan a fiatalokat, a 14-25 év közöttieket célozzák be, hanem az idősebbeket is. Véleményem szerint a legjobb példa erre a King játékfejlesztő-cég végletekig bugyuta játéka, a Candy Crush Saga.

A Google Store-beli statisztika alapján a játék alkalmazás verzióját már több mint 500 millióan töltötték le, valamint a fizetős játékok rangsorának első helyét is megjárta. Az már csak hab a tortán hogy eddig több mint 150 milliárdszor(!!) játszottak vele.

Népszerűsége egészen biztosan egyszerűségében rejlik, de érdemes megnézni, hogy kik használják főleg. Amit a bevezetés sejtet, azt a statisztikák alátámasztják, a tipikus játékos 25 és 45 év közötti nő. Szerény véleményem szerint nem kell oxfordi professzorok által készített adatokig menni, ha nagyon jól körbenézünk családunkban, egy édesanyát, nagynénit, keresztanyát, nagymamát, vagy valakit egészen biztosan találunk, aki már játszott ezzel a játékkal.  

A jelenség olyan mértéket öltött már a világban, hogy már pszichológusok is elkezdték vizsgálni az okokat, és a következőre jutottak: a színes, vicces formák, meg úgy az egész vidám látványvilág fogja meg elsősorban az embereket, de annyira, hogy naponta 130 millióan játszanak vele Facebookon (ezzel a legnépszerűbb játék is egyben face-en).  Szintén elképesztő manipuláló módszere a játéknak a néha-néha felvillanó „sweet” (édes) és „delicious” (finom) feliratok felvillanása, amely bármely hihetetlenül is hangzik, beindítja a pavlovi reflexeket, és édeset fogunk érezni. És hát ki ne akarna tovább játszani egy olyan játékkal, ami olyan, mintha csokit ennénk??

És hogy mire megy ki ez az egész? Nem nehéz kitalálni, sok-sok pénzt, egészen pontosan napi szinten közel egy millió dollárt kaszál a cég a különböző játékon belüli vásárlások után. Ez az összeg mai árfolyamon mondjuk 285 millió forint, ami nem rossz bevétel, ha azt nézzük, hogy egy élet (ami a játék folytatásához kell) kb 350 forintba kerül. Ezek után el lehet képzelni, hogy hány embert tett konkrétan függővé ez a játék ahhoz, hogy naponta ennek a 800.000-szeresét kifizessék a felhasználók…

Évről évre egyre többen döntenek úgy, hogy maguk mögött hagyják a hófödte fenyőfákat, a forralt bort, a karácsonyi vásárokat, és melegebb éghajlatra vándorolnak az ünnepek közeledtével. Nézzük, hova mehet az ember „telelni”, ha egyszer úgy dönt, ő márpedig cuba libre-t szürcsölgetve szeretné várni a Jézuskát. Azok kedvéért, akik esetleg tényleg kedvet kapnak, skyscanner.hu-ról feltüntettem a legalacsonyabb egy főre jutó repülőjegy árakat december 21-i oda- és 27-i visszaút esetén.  

Tenerife, Kanári-szigetek

Kicsiny listámon Tenerife az abszolút „numero uno”, évente több ezren választják úticéljukként a mediterrán világ egyik ékkövét. Amellett, hogy messze földön híres tulajdonsága, hogy remekül meg tudja értetni magát az ember angolul mindenkivel, aki a szolgáltatás szektorban dolgozik, még a klíma is optimális: a decemberi 25 C°-os átlaghőmérséklet pont tökéletes.

Repjegy: 135.080 Ft

Dubai, Egyesült Arab Emirátusok

A magyarok között is egyre közkedveltebb Emirátusok nem mindennapi élményt nyújt, ráadásul, ha elég ügyesen foglal az ember szállást, a gatyája sem megy rá az útra. Aki viszont tényleg meg akarja adni a módját, annak ott a világ egyetlen 7*-os szállodája, a Burj Al Arab Jumeirah, ahol már potom 600.000 forintért álomra hajthatja a fejét. Per éjszaka, természetesen. Ezen kívül a tengerparti várost több kilométernyi strand övezi, egészen biztosan mindenki megtalálja a számára megfelelőt.

Repjegy: 111.780 Ft

Miami, Amerikai Egyesült Államok

Miami Beach egy igazi klasszikus, mondhatni a popkultúrában egyet jelent a pálmafákkal, a bikinis, görkorcsolyázó lányokkal, és a (25 évvel ezelőtti) David Hasselhoff-féle férfiak látványával. És mindez kb. stimmel is, nem véletlen, hogy bár főleg az USA-ból, de Európából is egyre többen a világ egyik leghíresebb strandját választják karácsonyi vakációjuk célpontjául.

Repjegy: 213.979 Ft

Sydney, Ausztrália

Ausztráliával az az egy nagy baj van magyar (sőt európai) szempontból, hogy irtó messze van. Azonban ha már fogcsikorgatva kiperkáljuk a repülőjegy árát, olyan élményben lesz részünk, hogy az csak na. A messze földön híres ausztrál életérzés, a jólét, a napfény, a homokos tengerpart mesés környezetet nyújt azoknak, akik láblógatva, vagy akár aktívan, szörfözgetve szeretnék eltölteni karácsonyi vakációjukat. Az ausztrál főváros továbbá a végletekig turista-barát, valamint angol nyelvterületről lévén szó a nyelvi nehézségek is  sec-perc alatt elháríthatók.

Repjegy: 518.529 Ft  :(

A Time magazin 1927-től kezdve minden évben egyszer borítójára helyezi az éppen aktuális Év Embere arcképét, aki általában milliók sorsát változtatta meg valamilyen módon. Olyan emberek kerültek fel erre a listára, mint Mahátma Gandhi, II. János Pál pápa, vagy éppen a számunkra legkedvesebb „A magyar szabadságharcos”. Volt azonban nem egy eset, amikor a szerkesztőség választása nagyon félresiklott, és olyan emberek kerültek címlapra, akiknek munkásságát a történelem a lehető leghatározottabban elítéli.

Adolf Hitler (1938)

Aligha kell a XX. század egyik leghírhedtebb politikusát bárkinek bemutatnom, a II. világháború, és az azzal egy időben zajló Holokauszt alatt kb. 15 millió fő halt erőszakos halált közvetlenül Hitler utasításai nyomán. Meg kell említeni azonban, hogy 1938-ban még csak csíráját lehetett látni terveinek, joggal védekezhet azzal a szerkesztőség, hogy a borzalmakat címlapra kerülése után vitte végbe.

Joszif Visszarionovics Sztálin (1939, 1942)

Sztálin esetében azonban végképp semmi sem menti meg a Time magazint attól, hogy komplett idiótáknak nézzük őket, hiszen 1939-ben már több mint 10 millió volt Sztálin rendszerének áldozatainak száma. Elég csak abba belegondolni, hogy 3,3 millió ukrán parasztot éheztettek halálra 1932 és 1933 között, mert hát az ő élelmezésükre szánt gabonát Sztálin máshova kívánta eljuttatni.

Nyikita Hruscsov (1957)

Teljesen érthetetlen logika mentén haladva azt követően, hogy 1956-ban „A magyar szabadságharcos” került a címlapra, a magyar forradalom előtt tisztelegve, egy évvel később az azt leverő szovjet pártfőtitkár, Hruscsov lett az év embere. Akinek amellett, hogy vérbe fojtotta a magyar forradalmat, arra is volt ideje, hogy a történelem egyik leggyalázatosabb tettét végrehajtsa, és elrendelje a családokat szétszabdaló berlini fal építését is.

 Lyndon B. Johnson (1964, 1967) és Richard Nixon (1971, 1972)

Johnson az USA 36. elnökeként egy olyan háborúba vezette országát, amely nem csak vereséggel végződött, hanem teljesen felesleges is volt. Az ő vezetésével Amerika 1965-ben csatlakozott az Észak- és Dél-Vietnam között zajló háborús konfliktushoz, amely végül 58.000 amerikai, és 1.200.000 vietnami halálát okozta. Igaz, ehhez a számhoz nagyban hozzájárult utóda, Richard Nixon is, aki egészen groteszk módon szintén kétszer volt az év embere, 1971-ben és 1972-ben. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az amerikai történelembe „the napalm presidents” avagy „a napalm elnökök” néven kerültek be, arra emlékeztetve, hogy milyen embertelen módon bombáztak boldog-boldogtalant a háború alatt. 

Az Egyesült Államok mindenkori elnöke mindig is a világpolitika egyik fő személyisége, olykor vezetője is egyben. Ezért is terheli őket még inkább a felelősség, hogy jól bánjanak az őket megválasztó néppel, és teszem azt, ne hazudjon a szemébe, vagy éppen küldje őket tízezerszámra egy olyan háborúba, amit ő maga provokált ki. Mégis voltak/vannak olyanok, nem is kevesen, akik csak azért is tesztelik a népet, hogy az mikor elégeli meg az állandó hazudozást, és takarítja el az útból adott politikust.

 Aki ki szeretné egészíteni a listát ne fogja vissza magát és tegye meg kommentben! 

Bill Clinton

Minden idők egyik leghíresebb politikai botránya volt a Monica Lewinsky-ügy, amely során kiderült, hogy Bill Clinton viszonyt folytatott a fent említett hölggyel, aki a Fehér Házban dolgozott. Épp elég szomorú önmagában a tény, hogy egy újabb megcsalt felséggel „gazdagította” a világot az Elnök Úr, az azonban még inkább bicskanyitogató, hogy szemrebbenés nélkül hazudott a viszonyról, és nem otthon, hanem a KOMPLETT AMERIKAI SAJTÓ előtt. 1998. január 26-án kereken kijelentette, hogy nem folytatott viszonyt Miss. Lewinsky-vel, majd augusztus 17-én meggondolta magát, és azt nyilatkozta, hogy volt viszony, és mennyire sajnálja. Ilyen egy igazán hiteles vezető!

VIDEÓ: https://www.youtube.com/watch?v=JUDppdVXeMw

Lyndon B. Johnson

Az ő nevéhez csupán egy olyan apróság fűződik, mint a vietnami háború, amely amellett, hogy teljesen értelmetlen volt, komplett idiótát csinált egy szuperhatalomból. Történ ugyanis, hogy 1964-ben az Elnök Úr bejelentette, hogy két amerikai anyahajót megtámadtak az észak-vietnami kommunisták a Tunkin-öbölnél, aminek hatására a Kongresszus engedélyt adott egy háború elindításához. A probléma csak annyi volt, hogy nem történt ilyen támadás az USA ellen, az egészet csak azért találták ki, hogy megtámadhassák az egyre inkább a kommunisták irányítása alá kerülő Vietnamot. 

Richard Nixon

El lehet azon gondolkozni, hogy ki követ el nagyobb bűnt: az, aki elkezd egy értelmetlen háborút, vagy az, aki nem fejezi be őket olyan gyorsan, ahogy lehet. Nixont az utóbbi elmulasztásáért terheli felelősség, annak ellenére, hogy 1968-ban a vietnami háború befejezésével kampányolt. Ehelyett parancsot adott Kambodzsa bombázására, majd Laosz megtámadására. Azok után pedig, hogy 1969. májusában a New York Times nyilvánosságra hozta a bombázások hírét, titkosszolgálati módszerekkel hallgattatta le a leghíresebb újságírókat, hogy fény derüljön a forrás kilétére.

Dwight D. Eisenhower

A hidegháború közepén katonai konfliktust gerjeszteni nem a legbölcsebb dolog. Erről azonban sajnos senki sem szólt az akkor éppen hatalmon lévő elnöknek, aki elrendelte a Szovjetunió megfigyelését felderítő repülőgépek segítségével. A gond ott kezdődött, hogy amikor 1960. május 1-jén lelőttek egy ilyen gépet, az amerikai kormány megpróbálta eltusolni az ügyet, egészen pontosan az elnök kerek-perec kijelentette, hogy nem kémkedtek amerikai repülők a szovjetek után. Elég jól is ment a titkolózás, illetve tagadás, amíg a szovjetek nyilvánosságra nem hozták egyrészt az elfogott pilótát, másrészt a gép roncsait, benne a kémkedésre használt műszerekkel. Ezek után el lehet képzelni, hogy milyen lehetett a hangulat a nem sokkal az eset után megtartott párizsi konferencián, amelynek elsődleges célja a kelet és nyugat egymáshoz való közelítése volt…

Időről időre előveszi a média ezeknek a helyeknek a történetét, riportot csinálnak azokkal a gyerekekkel, akiknek konkrétan az életüket kell kockáztatniuk ahhoz, hogy eljussanak az iskoláig, valamint a szülőkkel, akiknek ehhez asszisztálniuk kell. Érdemes azonban megnézni, hogy most, 2016-ban, a közösségi összefogás, adományok aranykorában hol tartanak ezek a területek, hiszen ezután érthetjük meg igazán, hogy európaiként milyen szerencsés helyzetben vagyunk ebből a szempontból (is).

Atule’er, Kína

Az egyik leghírhedtebb ilyen jellegű település, a Kínában található Atule’er kis lakói életében komoly változást, és egyben könnyítést hozott a fenti képen látható kék „létra”, amely egészen hátborzongató, és innen Budapestről nézve felfoghatatlan állapotot szűntetett meg.

Különösebb kommentár nélkül is látható az a pozitív változás, ami beállt az új létrának köszönhetően, az azonban még mégis hagy némi kivetnivalót maga után, hogy még így is két(!) órába telik eljutni otthonról a tanítás helyére.

Pili, Kína

A fenti történetet is űberelni tudja az, ahogy egy mindössze 400 fős Pili nevű falucska fiataljai jutnak el iskolába, igaz, hogy csak évente négyszer kell megtenniük a hajmeresztő utat.

A képen látható, roppant barátságosnak mondható 30 centiméter széles „ösvény” körülbelül 300 méter magasan fut, úgy, hogy a mélyben egy igen csalogató folyó kanyarog. Viszont mi sem bizonyítja jobban azt, hogy az emberek tényleg bármihez tudnak alkalmazkodni, mint az, hogy az iskola tanárai szerint a gyerekek egyáltalán nem élik meg félelmetesnek, vagy bármi extrának ezt a túrát, hanem inkább csak kalandos útnak tekintik.

Zanskar, India

Minden év márciusában az Indus folyó egy (jó esetben) befagyott mellékágán battyogva jutnak el a gyerekek és kísérőik az iskolába, ráadásul nem kevesebb, mint 6 nap alatt. A Zanskar falucskát Leh-hel, az indiai Ladakh tartomány fővárosával összekötő fagyott ösvény rengeteg veszélyt rejt magában – nem egyszer katonai helikopterrel mentik ki az olvadó részeken ragadókat -, azonban mégis évről-évre nekivágnak az útnak. Ahogy a boredpanda.com által készített interjúban több szülő is megemlíti, gyermekük jövője múlik azon, hogy jobb oktatásban részesüljenek.

Guayabetal, Kolumbia

A végére egy számunkra is ismerős „eszközt” hagytam, amely mondhatni fénypontja minden magyar játszótérnek, parknak is: a drótkötél csúszda. Nem mindegy azonban, hogy egy 15 méteres szakaszon használjuk ezt az eszközt, másfél méterrel a homokos talajtól, vagy 360 méter magasan, az Andok közepén, a Rio Negro folyó fölött. Hát mit ne mondjak, nem kicsit izgalmasabb így eljutni az iskoláig, mint a 61-es villamossal. 

Erről az igen sajátos közlekedési eszközről már a XIX. században készültek feljegyzések európai kutatók tollából, használata azonban még ennél is régebbre nyúlik vissza. A helyiek számára a személyek utaztatása mellett fontos szerepet tölt be a kereskedelemben is, tyúkokat, TV-t, rádiót, liszteszsákot, és még megannyi mást küldenek át egyik oldalról a másikra.

Ha másban nem  is, egyet nem értésben nagyon otthon vannak a magyarok. Ezért is fura, hogy ha 10 embert megkérdezünk, hogy Ön szerint melyik a legélménydúsabb, legingergazdagabb, magyarán a legkirályabb város hazánkban, 9 Budapestet fogja mondani. Ami oké, higgyük el, hogy így is van, de akárhogy nézem, 9 millió ember sehogy sem fog elférni abban a 23 kerületben, így a kint rekedteknek ki kell találniuk valamit, mivel dobják fel "vidéki" életüket. A felsorolás egy megyei jogú városban, valamint kisvárosban élő ember véleménye, a kisebb településeken élők nevében nem beszélhetek.

Színház, mozi

A nem pesti színházakkal kapcsolatban is közel 100%-os az egyetértés, miszerint szarok. Nem tisztem szakmailag elemezni az emberek által vélt különbségeket, de annyi biztos, nem olyan drámai a helyzet, ahogy ezt beállítják. Mindenesetre könnyebb elintézni a színházba járást annyival, hogy „áh, ezek úgyis bénák, minek menjek el”, mint felállni a Szulejmán/Éjjel-nappal Budapest/Való világ és a többi undorító marhaság elől, és elbattyogni megnézni egy darabot. A mozival sok-sok település esetében az a baj, hogy nincs, ami elég drasztikusan csökkent a moziba járók számát. Az ilyen helyen élőknek azt tudnám tanácsolni, hogy előre nézzék meg, hogy mikor jelenik meg olyan film, amit tényleg nagyon szívesen megnéznének, és menjenek el rá. Tudom, hogy a buszozás/vonatozás kényelmetlenné teszi az egészet, de mint élmény fel tudja dobni az embert még egy munkanap után is.

Étterem, kávézók, beülős helyek

Ez már keményebb dió, hiszen főleg az éttermek árai néha igen erősen el tudnak szállni, és nem ajánlatos egy három fős családnak csupán az életkedv növelése érdekében 20.000 forintokat kifizetni egy ebédért, és akkor még nagyon óvatosan becsültünk. Ennek ellenére hébe-hóba minden háziasszony megérdemli, hogy kiszolgálják, havonta, két havonta egy éttermi ebédet be lehet iktatni, különösen akkor, ha mindenki figyel arra, hogy mennyiért rendel. A kávézók, cukrászdák általában mindenhol nyüzsögnek, nem egy esetben ott folyik leginkább az élet (a kocsmát leszámítva). Egy jó kávé+sütemény páros minden baráti beszélgetést feldob.

Zene, koncertek

Ebből a szempontból egyértelműen a nagyobb városok indulnak előnnyel, ahova fesztiválok, nemzeti ünnepek alkalmából, meg úgy általában is több híres magyar előadó, zenekar is elutazik. Azok, akik ennél kisebb városokban élnek vagy szépen kivárják, amíg végre-valahára eljut hozzájuk kedvenc együttesük, vagy valamilyen úton-módon elbungliznak az eggyel nagyobb településre, ami szintén nem a legkényelmesebb megoldás. De hát ez van.  

Kirándulás

Ez az a tevékenység, ami aztán végképp pénztárca-kímélő, nem mellesleg pedig marhajó időtöltés. Az emberek jelentős hányadának halvány lila gőze sincs arról, hogy akár köpésnyire tőle milyen gyönyörű helyek vannak, hát még 25-30 kilométeres sugarú körben. Erdő, mező, hegy, patak, barlang, és még kismillió természeti képződmény várja, hogy a valamiért csak külföldi országokról áradozni tudó magyarok meglátogassák, és megbecsüljék őket.  

- Ez fix 2-es.

- Áh, dehogyis. Nézd meg, legutóbbi öt meccsből hármon még csak gólt se rúgtak, tuti hazai.

- 1,57-ért aki ezt nem rakja meg hazaiba, az meg sem érdemli, hogy valaha nyerjen egy forintot is. 

Az állam tartja el őket, mégis állandóan hőbörögnek, nyafognak a rendszer miatt, a szüleik pénzéből élnek, mégis állandóan veszekednek velük. Na meg állandóan a pénzhiány miatt siránkoznak, valahogy a kocsmák mégis "a jövő értelmiségével", az "országot majd felvirágoztató nemzedékével", az egyetemistákkal van tele. Ezek azok a tipikusan megszokott vádak, amelyeket állandóan el kell hallgatnia azoknak a szerencsétleneknek, akik pont 18. és 25. életévük között vannak, és voltak olyan idióták, hogy a felsőoktatás gondtalan világát választották. Mert hát dolgozni ugye nem akart elmenni a büdös kölyke.